Papírfecni az egész életem, ha nem éppen egy bőrönd. Irkálok. Így megy ez mióta rendesen meg tudom fogni a tollat. Papír fecnire, matek füzet utolsó lapjaira, naplóm rejtett oldalaira, de még a tenyeremre is. Firkálok, mert boldoggá tesz. Firkálok és közben formálódnak a szavak, velük együtt pedig formálódóm magam is. A lelkem tréningen vesz részt minden áldott nap. A lelkem nem mindig szereti ezt a tréninge, de enélkül nem lennének történeteim.