A legutóbbi bejegyzésem után érdekes visszajelzéseket kaptam. Számítottam rá, hogy lesznek olyan emberek, akiket meghökkentek, de úgy gondolom, hogy álszent lenne takargatni azt, ami szintén az életem része. A legmeredekebb történeteket pedig még le sem írtam, talán nem is fogom, legalábbis még nem állok készen rájuk. Volt azonban egy nagyon elgondolkodtató kérdés. A volt kolléganőm azt kérdezte tőlem, hogy hová tűnt Jézus a szívemből. Joggal tette fel ezt a kérdést. A válaszom az volt, hogy ugyanott van, ahol eddig is volt, de mélyen elgondolkodva arra jutottam, hogy ez azért nem teljesen igaz. Hol van Isten az életemből? Én ezt Tőle is nagyon sokszor megkérdeztem néhány nehezebb életszakaszomban. Hol vagy? Miért történik ez velem? Miért nem segítesz? Sokan teszünk fel hasonló kérdéseket. Ez a tipikus legjobb védekezés a támadás módszer. Ezt játsszuk már évek óta. Ő mindig megmutatja, hogy mennyivel békésebb az életem, ha úgy élem, ahogy Ő szeretné, ha olyan emberekkel veszem körbe magam, akikkel Ő szeretné, de engedi megtapasztalni az ellenkezőjét is.

Szerintem úgy van vele, hogy majd rájövök egyszer én is. És igen, általában rájövök, csak szeretek felesleges köröket futni. Ha lenne jó és rossz keresztyén, akkor egyértelműen a hálátlan és rossz keresztyén kategóriába sorolnám magam. Szerencsére ilyen nincs. Az egyetlen, ami számít az a tiszta szív. Én tudom, hogy Ő ezt vizsgálja.

Tévedés azt hinni, hogy a csúnya, gonosz világ az, ami próbál tévútra vezetni, mert nem így van. Sokkal inkább romboló az a számtalan vizet prédikáló és bort ivó ember, aki Isten nevét használja fel arra, hogy elítéljen embercsoportokat, hogy kisajátítsa a szeretet, a szerelem, a család fogalmát. Aki erőszakkal harcol az olyan véleménnyel, ami nem egyezik meg sajátjával. Aki bűntudatot ébreszt és sanyargatja az emberi lelket. Isten nem ilyen! Nem akar gyűlöletet és haragot szítani. Ő elfogad, szeret és támogat, és ezt várja el azoktól is, akik követik Őt. Félre értés ne essék nem az a helyes út, hogy mindegy mit csinálok, Ő szeret és mindent elnéz nekem. Közel sem. Igazából csak saját magát szívatja az ember sokszor. Én ezt mesteri fokon űzöm. Figyelmem kívül hagyom a legegyértelműbb jeleket, mert majd én biztos jó irányba tudom terelni a dolgokat. Hát rohadtul nem! Cserébe vicces sztorikkal gazdagodom, akkor is, ha esténként zokogva imádkozom és a miértekért toporzékolok. Miért? Miért? Miért? Azért, mert gyökér vagy és nem tanulsz a hibáidból! Mondhatná ezt is Isten, de szerintem Ő egy picit árnyaltabban fogalmaz. 

Szóval nem tűnt el az életemből, sosem fog. Csak hagyja, hogy járjam az utam, mert tudja, hogy úgyis Hozzá vezet vissza. Csinálhatnám jobban is, szebben is, megfontoltabban, alázatosabban is ezt az élet nevű színdarabot, de sosem szerettem az egyszerű megoldásokat. Egy dolog biztos: Ő mégis mindig ott van a megfelelő pillanatokban!