A változatosság kedvéért ismét egy vonaton kaptam kedved az íráshoz. Van rá 9+ órám. Az idei utolsó hálanaplóban kicsit elmerengtem az elmúlt hónapok történésein.

Hálás vagyok, hogy egyetlen év alatt annyi minden változhat és változik is. Pontosan egy éve komoly kis tervekkel indultunk az új évnek. Thaiföld, napsütés a legjobb barátommal. Semmi nyomasztó karácsonyi nyűg. Nos, gyorsan el is jött az újabb karácsony és én ugyanazon az útvonalon nevetek az életen, miközben egy újabb szürke, ködös és nyomasztó ünnep fele visz a vonat. Se napsütés, se Thaiföld, se legjobb barát. Azt hiszem leginkább az utóbbi miatt szorul össze még a torkom egy kicsit, mert pokolian hiányzik, de hálás vagyok, hogy egy gerinctelen emberrel kevesebb van jelen az életemben. � A gyászidőszak meg majd elmúlik.

 Hálás vagyok, a reptéren eltöltött hosszú-hosszú órákért. Egy élmény volt. Persze megérte, mert együtt lehettem azokkal, akik tényleg a barátaim, akikre bármikor, bármiben számíthatok. (Többnyire�) A legesleghálásabb a keresztgyerekeimért vagyok, akik mellett mindig gyógyul a lelkem. És hálás vagyok, mert ez épp annyi babázás, amennyire szükségem van. Nem szeretnék egy perccel sem többet. Tudom, hogy közhaszon a méhem, de engedetlen lipsiként jobb szeretek adózni, mert hát valakinek azt is kell. Hálás vagyok a csendért az otthonomban, a szabadságért az életemben, az ép gátamról nem is beszélve.

 Igaz, hogy elvesztettem a legjobb barátom, de rögtön kaptam egy újat. Igaz nem beszél meg négy lába van és nyálas is, de ő tuti nem lép le egy szuka miatt. (pórázon nem is menne neki)

Hálás vagyok, hogy Max mellett gyerekjáték a 10 ezer lépés/nap. Hálás vagyok, hogy rá mindig tudok hivatkozni, ha nincs kedvem kimozdulni, vagy szabadulnék már valahonnan, vagy, ha véletlenül valaki nem akar lelépni éjfél után. Megkönnyíti az életem. Ebből a szempontból! Egyébként meg a megnehezíti, hiszen őt nem érdekli, hogy antiszociális vagyok, nem szokásom idegenekkel csevegni, ő fix, hogy mindenki kutyájával játszani akar, én meg állok ott és azt kívánom, hogy bárcsak láthatatlan lennék. Azt is szoktam kívánni, hogy bárcsak megnyílna alattam a föld. Például olyankor, amikor ellopja a másik kutya labdáját és a jó Isten se könyörgi vissza tőle nagyon sokáig. Elképesztően jókat szokott szórakozni, nekem meg elképesztően kínos. Egyszer egy bácsi tök komolyan megjegyezte, hogy "nem túl fegyelmezett a kutyus". Tényleg b***meg?! Mondta ezt egy border collie társaságában. Szerintem úgy ismernek a parkban, hogy a fura lány, aki sminkben sétáltatja a bolond beagle-jét. Hálás vagyok Maxért. Azt hiszem ő a legjobb dolog, ami velem történt 2022-ben.

 Hálás vagyok, hogy idén is sikerült megkérdezni tőlem Erdélyben, hogy „hát hol a legény?” Nincs legény baszki. Szokjunk hozzá. Bármilyen hihetetlen, de boldog és kiegyensúlyozott életet élek egyedül, illetve Max-el. Max a legény, nincs is többre energiám, esetleg karbantartás céljából, de ezzel nem terhelnék senkit. Megoldom. �

Hálás vagyok a szankciókért, amiket megszavaztunk, hogy aztán megnépszavaztassuk, hogy tönkre leszünk téve általuk. Szóval hála érte, mert így nem is tűnik drágának a garnéla. Be is fejeztem. :D

                                                                        Köszi, 2022!