Minden túlzás nélkül tudom állítani, hogy 2023 életem legcsodálatosabb éve volt, pont úgy, ahogy anno 2013 a legyötrelmesebb mind közül. Egyiket sem fogom soha elfelejteni. Nem igazán akartam ilyen összegző bejegyzést írni, de Viki barátnőm kedvéért megteszem. 

No, nézzük akkor mit hozott nekem 2023. Egy teljes évet ezzel a csodaállattal, amit a köznyelvben kutyának hívunk, de Maxre nem elég ez a kifejezés. Kiképzés vele az élet. Nem tudom hányszor gondoltam rá, hogy elengedem az erdőben, és veszek halakat, de ki nézne rám olyan megvetéssel, mint ahogy ő teszi? Szerintem neki is hasonló gondolatai vannak, különben nem próbált volna meg elszökni tőlem, meg öngyilkossággal sem próbálkozott volna, de tőlem azért nem ilyen könnyű megszabadulni. Kivéve, ha férfi vagy a kezedben a szívemmel, akkor csak vagdosd meg egy kicsit és sétálj el csak úgy, mert úgy racionális. Visszatérve Maxikémre: ő az én terápiáim egyike. Türelemre nevel, fitten tart. Naponta rácsodálkozom, hogy mikre képes. Csak, hogy párat említsek: kieszi emberek kezéből az ételt, ki tudja nyitni a hűtőt, így már háromszor sikerült kiennie mindent is, szóval tehetséges. Max után szerintem nincs az a gyermeki csínytevés, amitől megrezzennék. 

2023 a komfortzónából való kilépések éve volt. A soha nem tapasztalt kalandoké, a felfedezéseké. Az első külföldi utazásom egyedül, ahol csak magamra számíthattam, amikor az első napot végig zokogtam átkozva a gondolatot is, de végül olyan élményekkel tértem haza, amik nélkül kevesebb lennék. Az első önálló túrám, ahol nyilván eltévedtem, de képes voltam nem az erdőbe veszni (ezt majdnem sikerült pótolni egy három fős túrán, amikor elszámoltuk az időt, és a korom sötétben kellett kijutni elég nehéz terepen, minimális fénnyel és maximális félelemmel a vadaktól, de ez majd egy másik bejegyzés lesz). Mind a 7 ország, ahova sikerült eljutni egy igazi álom volt. Be kell vallanom, hogy bár feltöltöttek ezek az utak, de kicsit kiégtem. Nagyon elfáradtam, így idén pihenni fogok. Lényegesen kevesebbet utat tervezek. Legalább is külföldre. Aztán ki tudja, ugye ember tervez...

Annyira pörögtek a hónapok, hogy időm sem volt veszélyeztetni a piciny kis szívemet, egészen őszig, amikor megtaláltam azt az embert, akivel el tudtam volna képzelni az életem, pontosabban újra rátaláltam. Boldog voltam, mert olyan érzéseket élhettem meg, amiket egy utazás nem feltétlen ad meg. Felemelt, majd bevágott egy sötét verembe. Onnan próbálok kiszabadulni éppen, de piszok nehéz, szokatlan érzés ez újra. Újra megtapasztalni az otthagyottság érzését. A magamra hagynak, mikor én nem mindent megteszek, bizonyára magamban is keresnem kell a hibát, mert valahol ott lapul. Sűrűn kell ezzel szembesülni, ami az illeti. Mindig többet feltételezek másokról, mint a valóság.

Szerencsére jó emberek vesznek körül, minőségi barátok, akikre számíthatok, akik szeretnek, akikért nagyon hálás vagyok. A jó Isten minden egyes alkalommal küldött valakit, amikor arra volt szükség, amióta csak az eszemet tudom. No, igen Isten. Most először nem mentem templomba karácsony este, megtört a hagyomány, az egyetlen dolog, ami az otthon élt életemből maradt, rosszul érzem magam emiatt. Hiába tudom, hogy Ő nem a templomban van, mégis furcsa érzés. Üresség tátong bennem.

Sok dolgom lesz az évben önmagammal, az életemmel, lelkemmel, környezetemmel. Nem tudom, mit tartogat számomra, de bízom benne megbirkózom a rám nehezedő terhekkel. 

Amúgy akartam vicceseket is írni esküszöm! Például, hogy így 30 fele érdekes dolgok tesznek boldoggá. Egy jó kis piacozás szombat reggel, nincs hozzá hasonló. A háztáji tojás és sajt, a színes zöldségek, ahogy tejért állok sorba és közben megbeszélem a mögöttem álló bácsikával, hogy ma is jó sokan vannak, és vajon maradt-e még kecsketej. Ahogy irigykedve nézem a dizájnos banyatankokat, és praktikáját tekintve elképzelhető, hogy nekem is lesz egy, és igen tudom, az már egy komoly irány az öregedés felé, de olyan sok minden elfér benne, meg buszon is könnyebb vele utazni stb. Na meg, hogy már nem úgy megyek iszogatni, mint régen, de nem ám. Komoly stratégiai terv előzi meg. Például, hogy a vas tablettát csak másnap reggel veszem be, hogy ne a mosdóban töltsem az estém nagy részét. 

Ma hallottam egy-két nagyon érdekes mondatot, ami úgy nagyjából lefedi az életem nagyobb részét. Egy lány jött be a szépségszalonba. Lihegett, mert elkésett. Ahogy vette le a kabátját és már kapott levegőt a következőt mondta: borzalmas volt, eltaknyoltam a lépcsőn is, amikor szaladtam, ráadásul olyan villamos után futottam, ami nem is jó nekem. Tulajdonképpen én is pontosan ezt csinálom.