Jó hír: azt hiszem így 27 fele is még mindig fejlődőképes vagyok. Lassan-lassan fel tudom állítani a határaimat. Képes vagyok adni, nem csak elvenni.
Senki nem vádolhat meg azzal, hogy konzervatív nézeteket vallok, pedig voltaképp csak olyan behatás ért korábbi éveimben, de néha mégsem vagyok elég liberális ehhez a városhoz. Sok minden belefér egy kapcsolatba, például a  szabadság bilincs helyett. Sőt, ez az alap! 

Szeretem a kihívásokat, a felesleges köröket is nagyon. Imádok a saját baromságaiból okulni. Minden évre jut egy jó kis lecke. Idénre például az, hogy egy Y generációs nő saját lelki üdve érdekében jobban teszi, ha nem akar "örökbe fogadni" és nevelgetni egy  Z generációs baby boyfriendet. Nem tagadom ideig óráig fantasztikus kaland, de biztos, hogy megéri? 

Társult egy másik lecke is az előzőhöz, mégpedig az, hogy hogyan ismerjem fel, ha második vagyok, ha B opció, ha egy kényelmes kis csónak két part között. Az egoista énem talán meg is érdemelte, hogy kapjon egy-két pofont, de pokoli nehéz elfogadni, ha nem szeretnek úgy, ahogy elvárom, hogy nem hat a bűbáj, ami eddig mindig. Elfogadni még csak-csak, de megérteni bizony egyelőre képtelenség. Rossz, ugye, amikor nem te vagy az érzéseiben nem biztos, másikat kétségekben tartó, érzelmileg éretlen szerepben? Az! Viszont ez kell ahhoz, hogy velem ne fordulhasson elő többször. Ha nem tudod, hogy mit akarsz, akkor azt nem akarod igazán. Szerintem ez ennyire roppant egyszerű. 

Kissé hosszúra nyúlt ez a pár sor, amit a videó köré akartam építeni. Most tartok az elengedés azon szakaszában, amikor realizálom, hogy mi is zajlott bennem, amikor az anafilaxiás sokkon keresztül, a halott növényeimen át a Máté evangéliumáig mindenről eszembe jut. Szóval írok itt össze-vissza. A tinderen egy nap alatt több kockát látok, mint óvodás éveim alatt összesen, közben meg abban bízom, hogy szembe jön velem, hogy el tudjam hordani mindennek, hogy ilyen gyorsan túl tette magát rajtam, persze még nem sikerült. Lehet, hogy nehezen dolgozom fel az elutasítást? :D "Lehet." 

Tanulgatom azt is, hogy mi nem fér bele egy kapcsolatba: ha nem én vagyok az első, mondjuk ez határozottan a nem kategória kellene legyen már a legelején, de "innen szép nyerni" felfogással ilyenbe néha belemegy az ember. Áthívni azt a lovat -, aki miatt én vagyok a szamár- társasjáték estre helyettem is eléggé offos. Szerinted?!